„Kellemes csalódás volt az autó, valahogyan nem ezt vártam, amikor először megláttam és elindultam vele fuvarba. De amennyire „különlegesen” néz ki, hát annyira jó belülről, no meg amit tud... Ha már a külsejéről van szó, akkor mindenképpen meg kell említeni a tankokat (900 l), nagyon jók, sokkal jobban lehet gazdálkodni így, és az Adblue tartály is lényegesen nagyobb, mint a Magnumé, két tele tank Adblueval egy három hetes ciklust teljesíteni lehet.
A lámpák: nagyon jól lehet látni velük, ami roppant fontos, lévén, hogy mi főleg éjszaka vagyunk az utakon, konkrétan az oldalirányú világítása remek, úgy 5-6m. A FRA (Frankfurt reptér) - CDG (Párizs reptér) szakaszon be is bizonyosodott, hogy mennyire hasznosak. Kellett egy kis idő, pár nap, amíg rendesen átláttam az egész autót, megszoktam, hozzászoktam, és minden személyes cuccom megtalálta a helyét benne. Annyira, hogy a felső ágyat végül teljesen felhajtottam és mindenem el volt rakva a fülkében. A hűtő sokkal nagyobb, ha nem tévedek 55 literes, és a hátsó része fagyaszt is.
Az ágy szintén nagy, széles is, amit ki lehet húzni, meg hosszú is. A felső ágy szintén széles és felhajtható teljesen meg részben is, és így egy nagy tárolót kapunk. Meg az a kis fotel, vagy pihenő, amit le lehet engedni, az ágy fölött, amennyire egyszerű, annyira hasznos is. Használtam is rendesen, ha volt rá alkalom, mert egyszerűen kényelmes. Nem hiába mondják, az ördög a részletekben rejlik, hát ez itt tényleg igaz.
Az álló fűtés egyszerre több helyen is nyomja a meleget. Első éjszaka a fejemre is nyomta a meleget, mivel hogy én a fejemmel a kormány fele alszom. Igen ám, de a kocsi úgy lett ki alakítva, hogy fordítva kell aludni benne, akkor a lábra nyomja a meleget.
A fűtést egy központi panelról lehet szabályozni, össze van kötve a légkondival. Konkrétan, ha hajnalban megállok piheni, hideg van, bekapcsolom az állófűtést és beállítom egy bizonyos értékre, miközben az állóklíma is be van kapcsolva, értelemszerűen ugyanarra az értékre (egy panelról működik mind a kettő), reggel, amikor kisüt a nap, a fülke felmelegszik, az állófűtés kikapcsol, és tovább működik az állóklíma és ugyanúgy megmarad a beállított hőmérséklet. Gyakorlatilag nem az van, hogy egy két óra alvás után arra ébredek, hogy szakad rólam a víz, mert melegem van. A T-Range tele van ilyen kis ötletekkel. És ez csak a fülke, még csak most jön a lényeg.
Az üzemanyag fogyasztás nem volt rossz, de lehetett volna jobb is. A tető spoilert nem tudtuk feljebb emelni, mert fix, kb. 10-15 cm-el magasabb lehetett volna. A gép nem vezérli a pótkocsin a bogi tengelyt, így mindig három tengelyen gurult a pótkocsi. A guminyomás 7,5 bár volt, első hét után fújtam fel a kerekeket 9 bára.
Viszont ahogyan az Optiroll dolgozik, az ACC-vel együtt az zseniális. Gyakorlatilag gombokkal el lehet vezetni az autót. Nagyon szépen adagolja a gázt. Lassan gyorsít vissza a beállított sebességre, ha kell, 30 másodperc, ha kell, akár 1perc alatt, mindig figyelemmel kíséri az adott tömeget meg a terepviszonyokat. Én a pillanatnyi fogyasztást figyeltem, és láss csodát: mindig 40-50 l/100 km alatt tartotta kigyorsításkor, pont úgy, mint amikor én adagolom neki a gázt lábbal, (mint a legtöbb kolléga, tudom, hogy ők is ugyanerre a határértékre figyelnek, ez az üzemanyag megtakarítás első számú titka). Nagyon jól ki van találva. A sávtartó vagy elhagyás figyelmeztető is remek, bár idegesítő is tud lenni, én mégsem kapcsoltam ki, azért van, hát hadd tegye a dolgát. Nekem különösen tetszettek a biztonságot szolgáló felszerelések, minden kocsiba gyárilag bele kellene ezeket szerelni
A kocsi menüje elsőre bonyolultnak tűnt, de minél többet dolgoztam vele, annál jobban átláttam és megszoktam.
Fontos fejlesztés a menetíró készülék. Az összesített vezetési időket követni lehet a menüjéből. A napi vezetést összesíti, a 15, 30 és 45 percest pihenőket is képes értelmezni és ezeket mind egy grafikonban jeleníti meg, ami nagyon megkönnyíti a sofőr számára az útvonal és a munka tervezését. A heti és a kétheti pihenők és az egy vagy két hét alatt megtett km-ek összesítését is képes megjeleníteni. Egy másik menüpontból hét napra visszamenőleg kimutatja a napi vezetéseket meg a napi pihenőket. Ha a vezetés nem haladja meg a kilenc órát, akkor egy fehér kockával jelöli, ha meghaladja, akkor a kocka narancssárga lesz, ha meg túllépi a sofőr a tíz órás vezetést, akkor piros lesz a kocka. A pihenő időkkel ugyanígy, ha meg van a tizenegy óra pihenő, akkor fehér a kocka, tizenegy óra alatt narancssárga, kilenc óra alatt viszont piros.
A német vagy osztrák rendőr is egyből ezt nézi, amikor elkéri a digikártyát és kiolvassa. Nagyon könnyű és egyszerű átlátni a sofőrnek, hogy hány kilenc órás pihenője volt a héten, vagy mennyi tíz órás vezetése van még hátra. Sőt, ha még a diszpécserek is látják ugyanezt a grafikont, még jobban meg lehet szervezni a fuvarokat, a sofőr valósan rendelkezésre álló munka és vezetési potenciáljához igazítva a tervet. Ami kevésbé tetszett, vagy inkább gyengének mondanám az a kipufogó fék. Hozzá vagyunk szokva, hogy legtöbbször a retarderrel fékezünk. Így elég keveset használjuk az üzemi féket. Ugyanezt megpróbáltam az új kocsival, és nem ment, még ha dupla távról is kezdtem el a fékezést. Kombináltam használtam, de még így is az üzemi féken volt a hangsúly . A Magnumnál ez pont fordítva van, ott a kipufogó fék végzi el a munka oroszlánrészét.
A tükrök is említést érdemelnek. Valahogyan nekem kicsinek tűntek, a műanyag burkolat elég sokat eltakar a látószögből. De biztos megszokás kérdése ez is.
Máskülönben elég nagy érdeklődésnek örültem (mármint a kocsi), Prevost kollégák között. Amikor lehetett, megengedtem a kollégáknak, hogy ők álljanak a rámpára, vagy mozogjanak vele, hogy közelebbről is tapasztalják, milyen az új Renault.
Voltak németek, a Georgitól, akik megcsodálták, Lyonban francia sofőrök is odajöttek csócsálni a kocsit. Benzinkúton is odajöttek (nem is kamionosok), hogy megnézzék… Fotózták meg minden. Elég nagy feltűnést keltett, amerre jártam.”

//Illés Tibor

A vontató a Prevost dekoráció óta átesett egy második kozmetikán is, hamarosan meg is mutatja új külsejét!